Čiovo történelme - Történelmi és kulturális információk Čiovoról
A sziget már ősidők óta lakott, római forrásokban Bua, Boa, Bavo és Bubus néven szerepel, melyek illír hagyományokra vezethetőek valószínűleg vissza.Čiovo mai, szláv neve valószínűleg a legdélebbi csúcsnak számító Jovis-fokra (Caput Jovis) vezethető vissza. Insel Forrásaink szerint már a középkorban is lakott volt, ezekből az időkből több kisebb telpülés neve lett feljegyezve. Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy a sziget a római korban a száműzöttek, a leprajárvány idején pedig a leprások szigete volt.
Ide, pontosabban a Kraljevac szigetre menekült második honalapítónk, IV. Béla is a tatárjárás idején, enek emlékét örzi a kis sziget neve is. A török iidőkben sokak utolsó menedékeként szolgált, mely a sziget lakosságának gyarapodását eredményezte.
Érdemes meglátogatni a sziget történelmi nevezetességeit is, mint például Slatinnál a korai-romantikus Szent-Péter templomot, Zedno középkori Szent-Mór/Móric templomát vagy éppen a Prizidnice-i Miasszonyunk-templomot.
"PRE ZORZI STOIDRAZIC VENE QUAIN EREMITORIO EDIFICHO QUESTO TEMPIO AD ONORE BEATE MARIE CONCEPCIONEM DXLVI
magyarul: "J. Strojdražić a remete jött ide lakni és emelte ezt a templomot Áldott Mária Mennybemenetelének tiszteletére 1546".
A szentély egy szirtre épült fel a sziget déli partján. A több mint 400 éves templomhoz számos történet és legenda fűződik, amelyeket az idős emberek szívesen mesélgetnek.
Ide évente többször is szerveznek zarándoklatokat, húsvét hétfőjén, a Szeplőtelen Szűz Mária Mennybemenetele ünnepén, valamint a Boldogságos Szűz Mária neve napján
.gif){kind=logo}